Nagyon izgatottan ébredtünkElérkezett október 23.a műtét napja..Zsófi este 8 óra után már nem ehetett reggel fél 8 ig ihatott csak vizett,ami nagyon fontos volt az altatás miatt.Tele volt kérdésekkel és félelemmel ,de próbaltam őt nyugtatni amennyire csak tudtam.Az autóban utazva láttam a félelmet rajta meg se szólalt ami őrá nem jellemző.9:15 re kellett jelentkeznünk a kórház 6 emeletén ahol előkészítették a műtétre.Egy kedves nővérke fogadott minket kérte zsófit hogy vegye fel a kórházi hálóinget a hozzátartozó menő zoknival együtt.Ezután felgyorsultak az események.Sorra jöttek az orvosok és növérek és elmondták kinek mi a feladata műtét közben és folyamatosan kérdezték van e kérdesem.Zsófi egyre nyugottabban érezte magát látván az orvosok kedvességét vidámságát egy nővérke még meg is ajándékozta egy szép takaróval aminek nagyon örült.Már majdnem 12 óra volt amikor jöttek zsófiért hogy viszik a műtőbe .Kapott vénán keresztül egy bódítót és ekkor elkezdett sírni .Én tartottam magamat amennyire csak tudtam ami nem volt könnyű.Elkisérhettem egészen a műtő ajtajáig itt elbúcsúztam tőle és mondtam hogy kint várom ,de ő erre már nem emlékezett.Kikisértek minket egy szobába ahol várakoztunk .Itt jött ki belőlem a feszültség nem bírtam a könnyeimet lenyelni,de sikerült megnyugodnom mondták hogy zsófi jó kezekben van .Délután fél 5 volt mikor zsófit újra láthattam, egy őrzőbe feküdt ahol a nővérke vigyázott rá.Az altatásból jó ébredt nem panaszkodott fájdalomra csak folyamatos hányingere volt szegénykének,de ezt orvosolták egyből.Felmentünk a 12. emeletre ahol a szobánk volt .Itt töltjük az elkövetkező 5 napot.Az éjszaka nem telt túl nyugogtan ,de figyelmesek voltak nagyon hogy zsófi jobban érezze magát.Kérdezgettem mit érez és csak annyit mondott anya könnyebb lett a lábam és van rajt egy réteg amit zsibbadásnak nevezett.