November 4. ére tűzte ki a műtétet Dr Dobbs aki Zsófi bal lábán a térhajlító inakat hosszabbítja meg.Délelött 12 :45 re kellett a kórházba beérnünk.Már rutinosan tudtuk ,hogy hova kell mennünk az első műtét már megtanított minket,de az igalmak ugyan úgy érződtek rajtunk.A 20 as előkészítő szobába vezetett minket egy fiatal nővér végezte el a műtét elötti vizsgálatokat és ismét megajándékozta .Fél 3 ra volt a tervezett időpont ,de sajnos egy kicsit csúszott minden így a várakozás hosszabbra sikeredett.Zsófi már nagyon izgult persze én és apukája skypon folyamatosan szóval tartottuk .Már fél 4 volt mikor jöttek ,hogy vigyék a műtőbe ekkor már mind ketten nyugodtak voltunk mert tudtuk ,hogy ez az utolsó műtéti beavatkozásunk.

Zsófi egyre jobban veszi az akadályokat.Elmúlt a hátában a fájdalom és egyre könnyebben tudja a mozgásokat kivitelezni.A lábaiban még a zsibbadást érzi ezért esténként kell beszednie az erre előírt gyógyszert.Minden nap utazunk a kórházba terápiára és fokozatosan tanítják a terhelést és a járást.Zsófi bal lábára még vár egy ortopéd műtét amit november 4.én végeznek el.Ez fontos a helyes járáshoz .Erőt ad hogy jókedvűen telnek a napok,de holnap egy újabb izgalom vár ránk a műtőben,hogy minden rendben menjen.

A kórházból hazatérve a szállásunkra amit már nagyon vártunk fáradtan érkeztünk.Jól esett egy délutáni szundikálás hisz a kórházban nem sokat tudtunk pihenni.Reggel 7:30-kor indult a kisbusz amivel a kórházba utaztunk gyógytornára.Korábban érkeztünk ezért volt időnk egy kis sétára és játékra a játszószobában a kórház 8.emeletén.Minden nap 10 órától vár minket Michael egy életvidám fiatalnak nem mondható terapeuta.Sokat segít abban hogy Zsófi minnél jobban és könnyebben hajtsa végre a rá szabott feladatokat.Megmutatja hogy délután hogy gyakoroljuk a feladatokat amit el kell végezni.Szerencsére Zsófi is együttműködő.

Nem könnyű napok elött álltunk.Miután Zsófi felébredt az altatásból alig vártam ,hogy láthassam és érezhessem közelségét és csak azt mondtam magamban ezen is túl vagyunk ,de mégis összeszorult a szivem mikor láttam azt a sok csövet és a fáradt kis arcát .Közölték velem minden rendben ment tőle kérdezték ,hogy fáj e valami és erre ő mondta ,hogy nem .Az altatás utóhatásai viselték meg folyamatos hányinger és émelygése volt aminek hányás lett a vége .Két nap alatt rendeződött és már a mosolygós zsófit láttam ami nagyon megnyugtatott.Sok gyógyszert kellett kapnia a fájdalom a zsibbadás és viszketés miatt,ami a műtét után normális reakciók.Zsófi lábából az izom merevség nagymértékben elmúlt ezt ő is elmondta nekem ,hogy könnyebb lett a lába.A műtétet a hátán végezték egy 5 cm es szakaszon nyitották fel és végezték el a beavatkozást.Három napig vizszintesen kellett feküdnie amit nagyon jól viselt.Eljött a negyedik nap mikor fel kellett ülnie temészetesn ezt nagyon óvatosan csinálták sőt nekem is megmutatták a fogásokat ,hogy tudok neki segíteni.Ezt egy kedves terapeuta tanította és közölte zsófival hogy délután már a tornaterembe kell lemenjünk és ott folytatjuk a tornát.Félt a fájdalomtól ,de monták neki kap fájdalomcsillapítót és könnyebb lesz.Így is volt meg tudta csinálni azokat a feladatokat amiket elvártak tőle.Miután felmentünk a szobánkba nagy meglepetés várt minket.Itt élő magyar barátaink lufikkal ajándékokkal és az életmentő húslevessel csupa finomságokkal leptek meg minket.NAgyon jól esett nekünk.Ezen a napon kellett találkoznunk az ortopéd orvossal is aki egy korrekciós műtétet is elvégez zsófin ami november 4.-én lesz.A bal lábán a térdhajlító inakat hosszabbítják meg az fontos a stabil álláshoz és egyensúlyhoz.Örülok nagyon ,hogy Zsófi egyre bátrabban mer mozogni pedig nem könnyű neki ,de most az a cél ,hogy felépítsük a mozgást lépésről lépésre .

Nagyon izgatottan ébredtünkElérkezett október 23.a műtét napja..Zsófi este 8 óra után már nem ehetett reggel fél 8 ig ihatott csak vizett,ami nagyon fontos volt az altatás miatt.Tele volt kérdésekkel és félelemmel ,de próbaltam őt nyugtatni amennyire csak tudtam.Az autóban utazva láttam a félelmet rajta meg se szólalt ami őrá nem jellemző.9:15 re kellett jelentkeznünk a kórház 6 emeletén ahol előkészítették a műtétre.Egy kedves nővérke fogadott minket kérte zsófit hogy vegye fel a kórházi hálóinget a hozzátartozó menő zoknival együtt.Ezután felgyorsultak az események.Sorra jöttek az orvosok és növérek és elmondták kinek mi a feladata műtét közben és folyamatosan kérdezték van e kérdesem.Zsófi egyre nyugottabban érezte magát látván az orvosok kedvességét vidámságát egy nővérke még meg is ajándékozta egy szép takaróval aminek nagyon örült.Már majdnem 12 óra volt amikor jöttek zsófiért hogy viszik a műtőbe .Kapott vénán keresztül egy bódítót és ekkor elkezdett sírni .Én tartottam magamat amennyire csak tudtam ami nem volt könnyű.Elkisérhettem egészen a műtő ajtajáig itt elbúcsúztam tőle és mondtam hogy kint várom ,de ő erre már nem emlékezett.Kikisértek minket egy szobába ahol várakoztunk .Itt jött ki belőlem a feszültség nem bírtam a könnyeimet lenyelni,de sikerült megnyugodnom mondták hogy zsófi jó kezekben van .Délután fél 5 volt mikor zsófit újra láthattam, egy őrzőbe feküdt ahol a nővérke vigyázott rá.Az altatásból jó ébredt nem panaszkodott fájdalomra csak folyamatos hányingere volt szegénykének,de ezt orvosolták egyből.Felmentünk a 12. emeletre ahol a szobánk volt .Itt töltjük az elkövetkező 5 napot.Az éjszaka nem telt túl nyugogtan ,de figyelmesek voltak nagyon hogy zsófi jobban érezze magát.Kérdezgettem mit érez és csak annyit mondott anya könnyebb lett a lábam és van rajt egy réteg amit zsibbadásnak nevezett.

Ma reggel korán volt az ébredés vagyis reggel 6-kor,mert 7:30-ra kelett a buszra felülnünk ami elvitt a kórházba.Mikor oda értünk 4.emeletre kellet felmenünk ahol a gyógytornászunkra vártunk 9:00-kor pontosan meg is meg is jelent a mosolygós lány aki behívott minket a tornaszobába.Zsófit és minket kedvesen fogadott és vele volt egy fiatalember aki egy videó kamerával üdvözölt. Ezután egy másfél órás mozgásvizsgálat khezdődött amit videóra vettek. Erre azért volt szükség hogy lássák mennyit változik Zsófi mozgása a műtét után.Miután Zsófit jól megtornáztatták,volt egy óra szabadidőnk ezalatt körülnéztünk a 12 emeletes kórházban és ettünk pár falatot a 1.emeleten található büfében.12:30-ra a röntgenben kellett lennünk ahol felvételt készítettek Zsófi gerincéről ez fontos a műtét elvégzése során. Természetesen itt sem várakoztattak meg minket ami nekünk nagyon furcsa. Minden a tervezett időben történik.Koradélután végeztünk mindennel. Egy újabb magyar lány Edit felajánlotta hogy értünk jön a kórházba,ez így is volt sőt még azt is mondta hogy legyünk egy kicsit turisták és el vitt minket az állatkertbe.Nagyon örültünk neki és hálásak voltunk a segítségéért.Este már csak vacsoráztunk és készültünk a holnapi NAGYnapra! :-)

  Reggel 9-kor indultunk a szállásunkról a kórházba. Nagyon izgatottak voltunk,mert nem tudtuk hogy melyik osztályon találjuk Dr.Parkot.Segitségünkre volt egy fiatal magyar lány Marcsi,aki  határozottságával és fellépésével útba igazitott minket. A 4. emeleten várakoztunk és perceken belül már hívták is Zsófit a vizsgálóba.A doki már ott volt velünk,aki kedvesen fogadott minket. Megvizsgálta Zsófit és felvilágosíott minket a műtéttel kapcsolatban.Mindent elmondott hogy fog történni,majd utána felmentünk a 6.emeletre ott találkoztunk egy nővérrel és az altató orvossal. Ők is teljes felvilágosítást adtak Legközelebb szerdán kell bemennünk a kórházba egy röntgen vizsgálatra. MIután végeztünk a kórházba Marcsi meghívott minket ebédre,ahol egy finom igazi amerikai hamburgert ettünk.Délután még egy séta is belefért kellemesen elfáradtunk.

Szerencsésen megérkeztünk minden a terv szerint haladt.Az útunk nagyon hosszú és fárasztó volt,de az emberek barátsága és szeretete mindent kárpótolt. Ez igazolja azt is hogy a szállásunk csak október 18-tól volt lefoglalva,de mi egy nappal elöbb érkeztünk és nem volt ez sem probléma.Egy itt élő St.Louis-i lány jött értünk a reptérre aki mindenben a segitségünkre volt. Hétfőn kell a kórházba bemennünk hogy találkozzunk Dr.Parkkal.Addig próbáljuk az itt töltött időt kellemesen eltölteni!